Nógrádmegyer
Rátót-nemzetség ősi birtoka volt a falu.
1294-ben említették először az oklevelek, bár akkor még puszta földterületként.
A XIV. század elején Marczali László bán fia, Dezső volt a földesura,
aki 1329-ben Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adta el.
1414-ben a helységet Garai Miklós nádor Lászlófi Lászlónak ítélte egy birtokperben.
A XVI. század közepétől a falu a török hódoltság része volt.
1571-ben Husszein Mohammed káplár és más török katonák voltak hűbérurai.
1633-ban, a váci nahije részeként hat adóköteles háztartást írt itt össze a török.
A falu plébániája az oklevelek tanúsága szerint már 1382-ben fennállt.
A ma is látható templom 1794-ben épült.
A közeli Lapásdpuszta a középkorban önálló település volt,
s 1277-ben IV. László Rátót nembeli Porcz Istvánnak adományozta.
A környék nagyvadas vadászterület.
Nevezetességei:
Műemlék jellegű római katolikus temploma a XVII. századból származik. Kétszer is tűzvész áldozata lett,
a ma látható templomot 1785-94 között építették.
Említésre méltó a XVIII. századból származó, barokk stílusban épült Luchkovitz kúria, amelynek azonban értékes díszeit az átalakítások során eltüntették.
A volt Szerémy-Paunz kúria is műemlék jellegű épület, barokk stílusban épült a XVIII. század második felében.
Az egykori Topolicsányi kúria szintén hasonló sorsra jutott.
A barokk stíluban épült 1750 körül a Topolicsányi család számára.
Területe: 2277 ha, lakosainak száma: 1790
| |