Észak-Nógrád Vízmű Kft.

Nógrádmegyer

A Rátót-nemzetség ősi birtoka volt a falu. 1294-ben említették először az oklevelek, bár akkor még puszta földterületként. A XIV. század elején Marczali László bán fia, Dezső volt a földesura, aki 1329-ben Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adta el. 1414-ben a helységet Garai Miklós nádor Lászlófi Lászlónak ítélte egy birtokperben. A XVI. század közepétől a falu a török hódoltság része volt. 1571-ben Husszein Mohammed káplár és más török katonák voltak hűbérurai. 1633-ban, a váci nahije részeként hat adóköteles háztartást írt itt össze a török. A falu plébániája az oklevelek tanúsága szerint már 1382-ben fennállt. A ma is látható templom 1794-ben épült. A közeli Lapásdpuszta a középkorban önálló település volt, s 1277-ben IV. László Rátót nembeli Porcz Istvánnak adományozta.
A környék nagyvadas vadászterület.

Nevezetességei:
Műemlék jellegű római katolikus temploma a XVII. századból származik. Kétszer is tűzvész áldozata lett, a ma látható templomot 1785-94 között építették.
Említésre méltó a XVIII. századból származó, barokk stílusban épült Luchkovitz kúria, amelynek azonban értékes díszeit az átalakítások során eltüntették.
A volt Szerémy-Paunz kúria is műemlék jellegű épület, barokk stílusban épült a XVIII. század második felében.
Az egykori Topolicsányi kúria szintén hasonló sorsra jutott. A barokk stíluban épült 1750 körül a Topolicsányi család számára.

Területe: 2277 ha, lakosainak száma: 1790