Hollókő
iemelkedő néprajzi értékekkel, így jelentős idegenforgalommal rendelkező község.
A község ősét Váralja néven már 1343-ban említették az oklevelek.
A középkorban a Kacsics-nemzetség ősi birtoka volt.
A család Illés ágának tagjai a tatárjárást után, a XIII. század közepén kezdték el
építtetni a község fölé magasodó erődítmény öregtornyát.
Károly Róbert a várat Szécsényi Tamásnak adományozta 1313-ban;
ebből az időszakból származik a vár első írásos említése is, "castrum Hollokew" alakban.
A török időkben már kevés hadászati jelentősége volt, 1552-ben Ali budai basa különösebb ellenállás nélkül foglalhatta el.
Ezek után a vár és a falu a szécsényi szandzsák része lett.
A várat 1683-ban Sobieski János szabadította fel a török megszállás alól.
A császári hadvezetés a Rákócszi szabadságharc után más várakhoz hasonlóan Hollókő várát is leromboltatta.
A falu templomát először egy 1342-ben kelt oklevél említette, s a mai Pusztatemplom-dűlőben állt;
A ma is álló fatornyos templomot 1889-ben építették. A népi jellegű római katolikus templom egyhajós, a keleti homlokzat elé épült toronnyal, külön szentélye nincs.
Az ófalu 1987-től a Világörökség része, az UNESCO védelme alatt áll.
A jelenleg megtekinthető 65 védett épület az 1909-es tűzvész után épült.
A házak kőalapra, alápincézve, faoszlopos, deszkamellvédes hambitussal, azaz tornáccal készültek.
Jellegzetességük az utca felőli bejárattal nyíló pince.
A tornáctartó oszlopokat fából faragták, a kontyolt nyeregtetőt zsúpszalmával fedték.
Nem csak az épületek állnak védelem alatt, hanem a tájképileg jelentős hagyásfás legelő és a kisparcellás szőlőhegy is.
A népviselet a mai napig fennmaradt.
A női viselet jellegzetessége a sok rövid szoknya, és a bő ujjú ing, amire vállkendőt kötnek.
A lányok haja fonatban lóg, az asszonyok kontyba tűzik, és több rétegű gyöngyös főkötővel, rojtos selyemkendővel díszítik.
A férfiak vászoninget, kemény szárú csizmát, csizmanadrágot, fémpitykékkel kirakott fekete posztómellényt és kerek kalapot viselnek.
Területe: 518 ha, Lakosainak száma 384
| |